Néhány nappal ezelőtt bejáró túrára indultunk a Szuadó-barlanghoz. A barlang bejáratában már fontolgattuk, hogy egyáltalán bemenjünk-e… majd mégis bemásztunk a nyakunkba zubogó patak ellenére… Bár útközben többször is a visszafordulást latolgattuk, számunkra is igazi kalandot tartogatott az idei első Szuadó-barlang túra.
Az első figyelmeztető jel már a bejáratnál fogadott minket, amikor láttuk, hogy a Szuadó-patak – melynek egészét a Gilisztás-barlang kéne hogy elnyeljen- egyik kis ága utat talált magának a föld mélye felé, és hevesen zubogva tűnt el a Szuadó-barlangban.
Négyen mentünk, mert nem kalandra indultunk… És mégis…
A túrán négyen vettünk rész, Szatyor Miklós kutatásvezető, Márton Gábor túravezető, Petrahai Ferenc barlangász és jómagam, Beregi-Nagy Edit. E létszám optimális, ha megfontolt döntéseket akarunk hozni a túra folytatásáról, vagy elnapolásáról. Tudtuk egymást erősíteni a didergetően hideg, nyakba csorgó vizek ellenére is, és az is jó érzéssel töltött el minket, hogy csodaszép formájában láthatjuk a Szuadó-barlangot. Vagyis oly arcát mutatta meg nekünk, mint amilyennek és ahogyan a természet formálta sok-sok évezreden keresztül. Víznyelőként valóban nyelte a vizet, patak valóban csörgedezett a szűk járatai alján, és volt vízesés is az utolsó aknában, a Nagy-teremben.
Miért kell a bejáró túra?
Persze a túránk valós célja nem a kalandvágy volt, hanem annak megtapaszalása, hogy nyújthat-e élményt ezen vizes állapotában a barlang a Mecsek Házához ovarallos túrára érkező vendégeinknek. És legfőképpen, hogy biztonságosan járható-e a nagyközönség számára, illetve, hogy mennyire leszünk vizesek a kaland után.
És igen…, bőrig ázva jöttünk ki a barlangból. Olyannyira, hogy a gumicsizmáinkból is önteni lehetett a vizet. Ám nem azért, mert oly mély patakban gázoltunk, amely benyaldosott a csizmánk szárán, hanem, mert oly annyira bele kellett feküdni a szűkületekben a tócsákba, hogy megmerült a csizmánk is. Persze mentünk vízesésben is lefelé, majd fel az acéllétrán és másztunk ki a „Postaládánál” a barlangból a nyakunkba zubogó patak által gyorsabb haladásra ösztönözve.
Miért izgalmas barlang a Szuadó?
A Szuadó-barlang a Mecsek-hegység hatodik leghosszabb (346 m), és negyedik legmélyebb (52 m) barlangja. Felfedezése 1994. december 3-án történt. Kalandos már a barlangba való bejutás is, mert rögtön az első szakaszon függőlegesen kell leereszkedni egy szűkebb hasadékon a „Postaláda” mellett. Majd vízszintes, négykézlábas és hasonfekvős kuszoda következik. Beszédesek e részek nevei is: Gatyaszaggató, Csobogás-terem, Gumós, Cseppköves-terem. Ez utóbbit csak egy nagy adag jóindulattal lehet teremnek nevezni. Valójában csak ici-pici kiszélesedő rész a kuszodában. S hogy milyen a kuszoda? Nos, néha annyira keskeny és lapos, hogy elsőre azt gondoljuk, hogy át se férünk… Persze azért csak átgyömöszöljük magunkat. Bár most bizony bele kell hasalni a teknőszerű mélyedésekben összegyűlő vízbe. Ám a kis kényelmetlenség megtérül élményben, hiszen a patakocska ott szalad tova a lábunk alatt, térdünk mellett, hihetetlen hangulatot varázsolva.
S mire már megelégelnénk a kuszást, kibukkanunk a Nagyomlás tágasabb terménél. Itt zubogó vízeséssel, erősen erodált, csipkézett sziklaképződményekkel találkozunk. Már a termek neve is elárulja, hogy mire számíthatunk: Álló-terem, Sára-forrás, Sára-vízesés, Mese-kanyon, Kezes-lábas. A barlang végpontja előtt megérkezünk a nagy létrához, amely tíz méter mélybe vezet. Ám a csoda itt is velünk marad: a vízesés mellettünk zubog le a mélybe.
Mikor mehetünk kalandozni a Szuadó-barlangba?
Mindent egybevetve arra a következtetésre jutottunk, hogy kicsit még halasztanunk kell a Szuadó ovarallos barlangtúrák indítását. Ám ha szárazabbra fordul az időjárás, május közepétől startolhat itt is az overallos kaland. Addig is a Trió-barlangot kínáljuk, amely szintén vizesebb a megszokottnál. Így érdemes váltóruhát hozni a barlang bejáratához, hogy kiérve a túra után rögtön szárazba öltözhessünk.
Tarts velünk, életed nagy kalandja vár!
Jó szerencsét!